Collegium Josephinum
44 őszét egy katolikus internátusban
éltem túl. Itt naponta Ave Máriát
kellett imádkoznunk, ami nem lett volna
baj, de hozzá térdelni is kellett,
amit (mint zsidóból lett buzgó református)
eléggé rühelltem. A koszt is alig
volt ehető, még ma is borzongok a káposztás buristól.
A „kedves nővérek” sem voltak mindig kedvesek.
Féltek persze ők is, a nyilasház közelében
életük tették kockára vagy száz gyerekért,
akiknek többsége bújta a Bibliát,
főleg János jelenéseit tartva időszerűnek,
hiszen az utcákon tombolt az Apokalipszis,
és tudtuk, ezt a méregzöld fegyveres csürhét
sem hittel, sem ráolvasással megfékezni nem lehet.
Kilenc-tíz éves fiúk, ugyan mire vártunk?
Vártuk a félelmetes Vörös Hadsereget.
2017. december 31.
Wilfred Owen jegyzeteiből
A háború embertelen.
Gépek vívják és fegyverek.
Kik szervezik? Az öregek!
Elvont eszmék és gyors haszon
kedvéért egymás ellen
uszítják fiatal katonák ezreit.
Sárba és fűbe harapnak belga dombokon.
Vagy lassú szenvedéssel véreznek el,
akiket makacs ostobasággal
újra meg újra rohamra küldtek tisztjeik
egy lepusztult, meddő földdarabért.
[Wilfred Owen angol költő, elesett az első világháborúban (1893–1918). – G. Gy.]
Kárhozat
Az Iszlám Állam elszánt harcosa
Nagyon pórul járt Rakka ostrománál:
Egy kurd nő ölte meg! Ó kárhozat!
Nemcsak hogy nincsen szárnya mennybe szállni,
De mint dzsin palackba, fuldokoltató
Magánpoklába szorult ezer évre.
Ahol – ó irgalom atyja, ne hagyj el! –
Burka-legmélyi pállott bűzt kell szagolnia.
[Az ISIS hiedelmei szerint, ha nő öli meg a dzsihádost, az nem juthat saját mennyországába. – G. Gy.]
Sziszifosz Hunniában
„Rettenthetetlen hülyék kora jő…”
(Petri György)
Gyurikám, benned egy próféta veszett el!
az országban meg az a halvány remény,
hogy valaha jobbra fordulhat
mindenki sorsa. Nem, aki alul van,
az marad a gödörben, aki meg fölül,
az nem győzi dalolva taposni
a szebbnek hazudott jövő savanyú szőlejét.
(Megjelentek az Alföld 2018/6. számában.)
Borítókép/cover: Wilfred Owen Memorial (geograph.org.uk)
Hozzászólások